A nyelvtudás igen fontos része, ha nem is a legfontosabb. Az angol nyelvtanulásban gyakori jelenség, hogy számos nyelvtani részt ismer már a tanuló, de ezek nem képeznek egy számára átlátható rendszert, vagy pedig nem tudja szóban/írásban használni őket (legyen szó akár a rendhagyó igékről vagy az igen változatos angol igeidőkről).

Éppen ezért célzottan arra törekszem, hogy a nyelvtanuló minél könnyebben átlássa az adott nyelvtani részt, illetve szóban és írásban is különböző angol feladatokkal (nemcsak az klasszikus nyelvi feladatok, hanem prezentációktól az esszékig) gyakoroltassam a nyelvtani anyag használatát.

Az angol nyelvtan áttekintése a tanítás során általában adott témakörök szerint zajlik – igeidők, feltételes mód stb. – ez segít abban, hogy egy adott angol nyelvtani témakört egészében lásson a nyelvtanuló. Hasznos abban is, hogy a nyelvtanuló átlássa azt az egyébként eléggé logikus rendszert, amire az angol nyelvtan felépül. Azonban fontosnak tartom azt is, hogy a már átvett anyagokat folyamatosan gyakoroljuk, hiszen gyakran tapasztalható, hogy egy pár hónap után bizonyos nyelvtani szerkezetek egy része már nem szerepel aktívan a nyelvtanulók beszédében, ezért fontos néha rámutatni egy adott témakifejtés kapcsán, hogy lehet nyelvtani szempontból kifinomultabban is megfogalmazni a mondanivalót.

Mivel az angol nyelvtan elsajátítása nemcsak az írásra vonatkozik, ezért fontosnak tartom azt is, hogy a tanult szerkezetek megjelenjenek a beszédben is, hiszen gyakori probléma, hogy a nyelvtant „szeparáltan” kezelik a nyelvtanulásban (írásban felismerik, azonban a kicsit bonyolultabb szerkezetek aktív használatától ódzkodnak a nyelvtanulók). Ennek gyakori oka a bizonytalanság, hiszen ha újat tanulunk, akkor nagyobb az esélye a hibáknak, ez azonban gyakorlás útján könnyen kiküszöbölhető.

Kapcsolódó anyag:

Angol nyelvtankönyvek és tankönyvek